Kémények, csővezetékek, tartályok, kerítések. Ezt láthatják, az Ercsi felől érkező osztálytársaink reggelente. De vajon, mi van a kerítés mögött? Miért őrzik szigorú biztonsági őrök ezt a területet? Mi folyik a vezetékekben, és hova szállt el a füst, ami régebben a kéményekből gomolygott?

Ezeken kívül sok más kérdésre is választ kaptunk, amikor a Dunai Finomító nyílt napján jártunk. Mintha Százhalombattán belül egy kisebb városban barangolnánk, olyan nagy területen fekszik ez az üzem, amelyről először egy filmet néztünk meg. Megtudtuk, hogy ezt a finomítót Európában a tíz legjobbja között tartják számon. Sokféle terméket gyártanak, melyek között a legújabb a gumibitumen. Ahol ezt az anyagot használják az útépítéshez, ott sokkal kisebb a járművek zaja, kevésbé kopnak a gumik, és még a fogyasztás is kevesebb lesz. Talán felnőttként, már ilyen burkolaton gurulhatunk autóinkkal a munkahelyünkre, lehet, hogy éppen a MOL-ba.

Az előadó bácsi elmondta azt is, hogy azért nem látjuk a szürke, gomolygó füstöt, mert az üzemben évek óta arra törekszenek, hogy kevésbé szennyezzék a környezetet. Ennek érdekében szűrő- és tisztítóberendezéseket szerelnek fel.

Mi már ismerjük a számítógépeket, de ilyen sokat egy teremben még soha nem láttunk! Megnézhettük azt az irányítórendszert is, amellyel a finomítóban folyó összes munkafolyamatot ellenőrzik. Sokan, szívesen belebújtunk volna abba a védőruhába, amit a felnőttek a veszélyes üzemekben viselnek. Olyannak tűnt, mint egy űrutazó ruhája! Sok-sok élménnyel gazdagabban tértünk haza. Mesélnivalónk akadt bőven, mert legtöbbünknek még a hozzátartozói sem járhattak a Dunai Finomítóban.

Köszönjük a kirándulás szervezését és a csoportvezetést Kerék Ildikónak és Bakonyi Józsefnek, a MOL munkatársainak és Gábor Katalin szülőnek!