Október 19-én tapsolva, egy emberként álltak fel a nézők, amikor legördült a függöny A nyomorultak című színdarab utolsó jelenete után.

Mindenkinek tetszett a darab, mindenkinek másért. A kisiskolások az idősebb társaiknak tapsoltak, a tanárok a jelenlegi és az elballagott diákjaikat ünnepelték, a szülők a gyermekeikre, a nagyszülők az unokáikra voltak büszkék.

A XIX. századbeli Franciaország történelme, politikai, társadalmi, kulturális helyzete elevenedett meg előttünk oly érthető módon, hogy fel sem tűnt az idő múlása.

A szeretet, a barátság, a család, a jó, a rossz, a törvény és a vallás nehéz kérdéseit a diákszínészek a zene, az ének és a gyakran változó, látványos színpadi kép segítségével ábrázolták.

A széksorok között kihallatszott a diákok felismerése, a kortársaikat látva, akik eddig csak az iskolákból vagy a városi koncertekről lehettek számukra ismerősök.

Most pedig e darab szereplői, rengeteg munkával a hátuk mögött, tanúbizonyságot tettek kitartásukról, összefogásukról, kreativitásukról, tehetségükről.

Nem is olyan rossz értékek ezek a mai világban...