Kalandjaink akkor kezdődtek, mikor átültünk az idegenvezetés buszára, és az I. terminálról átutaztunk a működő repülőtérre. A bejáratnál mi is átestünk a biztonsági ellenőrzésen. Kabátunkon kívül, még az övünket is le kellett vetnünk. Bármennyire is elővigyázatosok voltunk, néhányunknál sípolni kezdett a műszer, mikor átmentünk a biztonsági kapun. Ekkor újabb műszeres ellenőrzés következett, még a cipőnkből is ki kellett bújnunk. Mikor mindenkit átvizsgáltak, visszaszálltunk a buszra, és megkezdődött a repülőtér felfedezése. Gépek röpködtek a fejünk felett, s szálltak le s fel. Igyekeztünk minél közelebb menni a kifutóhoz, hogy jól láthassuk őket. Néhány parkoló gépet is megfigyelhettünk. Nem is gondoltuk, hogy ilyen szépek és nagyok! Érdekesek voltak a rájuk festett mintázatok. Volt olyan, amelyikben pilóta is tartózkodott, neki integettünk.

Az utasszállító gépeken kívül nagy teherhordó repülők is várakoztak rakományukra. Az egyik előtt éppen ládákban sorakoztak a szállítandó kisborjúk. Irigyeltük őket, mert hamarosan útra kelhettek, nekünk meg csak nézelődni lehetett.

Érdekesek voltak a kisebb magánrepülőgépek is.
Nagy élmény volt, mikor kedvünkért bekapcsolták a leszállást segítő fénysort. Csodálatos volt a lámpák villódzó fénye.

Elhaladtunk a reptéri tűzoltóság mellett, megnézhettünk többféle tűzoltóautót. Olyan hatalmas volt az egyik, hogy ilyet még nem is láttunk. A tűzoltók kis szirénázással köszöntöttek minket.
Az idegenvezetőnk még sok érdekességet mesélt a reptér működéséről, többek között, hogy solymászt is alkalmaznak. Ö a saját madaraival riasztja el a többi szárnyast, hogy ne kerüljenek a hajtóművekbe.

A sok izgalmas látvány után élményekkel teli szálltunk vissza buszunkra, s hazáig soroltuk az érdekességeket egymásnak.