Izgatottan, kicsit szomorkásan teltek a tanítási órák szeptember második szerdáján a 3. a osztályban. Mindnyájan azért sóvárogtunk, hogy az esőfelhők elvonuljanak, és elindulhassunk délutáni sétánkra a Biksi Méhészetbe.
A kívánságunk teljesült! Talán még a szüleink sem éltek, amikor 1968-ban Biksi István bácsiék elkezdték a méhészkedést. Panni néni (Biksi Istvánné) és az unokája (Bobonkov Renátó) nagy szeretettel fogadott bennünket. Renátó sok érdekességet elmesélt a szorgos rovarok életéről, a méhészek munkájáról. Képeket mutatott, megnézhettünk néhány kaptárt, és a pergetőt működés közben. Megtudtuk azt is, hogy a méznek minden cseppje nagyon egészséges táplálék.
Ezután következtek a délután legédesebb pillanatai. Megkóstoltuk a méhek és az emberek kitartó munkájának „eredményét”, a mézet. Otthon mindannyian elmeséltük, hogy mit tanultunk, és családtagjainkkal együtt kóstolgattuk a Panni nénitől ajándékba kapott finomságot. Néhányan annyi energiát gyűjtöttek, hogy még egy-egy rövid verset is írtak a programunkról.
Köszönjük Panni néninek és Renátónak a kedves fogadtatást!
3. a osztály
Verseink:
Beszélgettünk, tanulgattunk,
azután, egy jót mulattunk.
Mézet kóstolni, jaj, de jó,
ügyes volt a sorakozó!
(Koszta Melinda Alexandra)
Van egy kis méhecske,
akit úgy hívnak: Eperke.
Tanultunk róla és családjáról,
kóstolót kaptunk a csupor aljáról.
(Henter Noel)
Méhek, méhek, kicsi méhek,
megeszem a lépesmézet.
Méhecskéim gyűjtsetek még,
mézes buktát, hadd egyek én!
(Bánhegyi Alexandra)
Méhecske, méhecske,
Miért vagy olyan mérgeske?
Azért vagyok mérgeske,
Mert a fullánkom éleske.
Mézecske, mézecske,
Miért vagy olyan édeske?
Azért vagyok édeske,
Mert a nevem, mézecske.
(Hudák Bertalan)
