Arany János 1817. március 2-án látta meg a napvilágot Nagyszalontán Megyeri Sára és
Arany György gyermekeként. Az idős házaspár egyetlen fiaként -nővére már férjnél volt ekkor- óvták mindentől gyenge testalkata miatt. Gyermekkoráról így ír később:"A zsoltárokat, a biblia vonzóbb történeteit-emlékezetem meghaladó idő előtt, hallásból már elsajátítottam,- alig 3-4 éves koromban apám, ki értelmes, írástudó parasztember volt- hamuba írt betűkön megtaníta olvasni, úgyhogy mire iskolába adtak, (...), már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is bírtam..."
A nagyszalontai és a debreceni diákévek után színésznek állt, de csak csalódások érték. Visszatért szülővárosába, ahol tanító majd másodjegyző lett. 1840-ben vette feleségül Ercsey Juliannát, aki két gyermekkel ajándékozta meg: Juliskával és a Petőfi-versből híressé vált Lászlóval ( Arany Lacinak). Arany önéletrajzi levelében így emlékezett ezekre az évekre: „...akkor föltettem magamban, nem olvasni többet, hanem élni hivatalomnak, családomnak, lenni közönséges ember, mint más."

Fogadalmát azonban nem sikerült megtartania, barátja unszolására és önmaga kedvérért is foglalkozni kezdett az irodalommal. Tehetségének bizonyítéka a Kisfaludy Társaság pályázatának 1. helyezése. A Toldi történetével -az elismerések mellett- Petőfi barátságát is
elnyerte. A magyar irodalom sokat idézett művei közé tartoznak a híres költői levelek (Arany Jánoshoz, Válasz Petőfinek). Az 1848-as események sodrában több műve is keletkezett( Nemzetőr-dal, Mit csinálunk?), a világosi fegyverletétel és Petőfi halála pedig mélyen megrázták a magát epikusnak valló költőt.

1851-ben a nagykőrösi gimnáziumba hívták magyar irodalmat és latin nyelvet tanítani. Bár a tanítás fárasztotta, művészi pályája egyik legtermékenyebb korszaka az itt töltött időszak. Lírai művei ( Ősszel, Visszatekintés, Kertben) mellett több balladája ( A walesi bárdok, Ágnes asszony, Szondi két apródja) is ekkor keletkezett.
1860-tól Pesten élt családjával a nemzet „mandátumos embere". Tagja volt az Akadémiának, igazgató főtitkára a Kisfaludy Társaságnak, de folyóiratok szerkesztésével is foglalatoskodott( Koszorú, Szépirodalmi Figyelő). Töretlen tettvágyának lánya elvesztése vetett véget (1865). Arany költői pályájának sokat emlegetett évszáma az 1877-es esztendő. A hosszú hallgatás után újra írni kezdett. A nemzeti ereklyévé lett kapcsos könyv olyan híres verseket tartalmaz, mint az Epilógus, a Mindvégig, a Vörös Rébék vagy a Tengeri-hántás.

„Utolsó éveiben zenélgetett, sétálgatott, egy szeles októberi napon megfázott, és 1882. október 22-én meghalt. Halála nemzeti gyásznap volt. Már életében hatalmas ismertségre tett szert, hiszen néhány iskolában már a Bach-korszakban tanították a Toldit, 1879-től kötelező olvasmány lett, ez azóta is így van".

Felhasznált irodalom: Arany János (Összeállította: Dr. Margócsy Klára)
Készítették: Dávida Szabina (6.b), Pribelszki Regina (6.b), Szarvas Gellért (6.b), Tóth Lídia (6.b)