A 35 fős tanuló csoportunk minden tagja egytől-egyig emelt óraszámú természettudományi képzésen részt vevő diák. Az aranyos diákok között 9. 10. és 11. osztályos tanulók ismerekedtek meg a minket körülvevő természet elbűvölő rejtelmeivel. A kiránduláson velünk volt iskolánk igazgatója dr. Horváthné dr. Hidegh Anikó, mint biológia tanárnőnk, Adorjánné Káldi Boglárka igazgatóhelyettesünk, mint környezetkémia tanárnőnk, valamint szintén biológiát tanító tanárunk és egyúttal túravezetőnk Farkasfalvi-Urgon Gyula tanár úr.

     Az első napon mindenki elfoglalta a maga szállását. Ki a Szénpataki Turistaházba igyekezett a csomagjaival ki pedig sátrat készült állítani – a szállás közelében – a természet lágy ölén. A szó legszorosabb értelmében nomád körülmények között éltünk a villanyt generátorral kellett beindítanunk a meleg vizet pedig mi magunk melegítettük fatüzelésű kazánnal, a telefonhálózat meg egy-egy helyen, ha felbukkant. DE azt kell, hogy mondjam ilyen számomra egy igazán jó terepgyakorlat. Már az első napon választ kaphattunk arra a kérdésre, hogy miért a Börzsöny a túrázok egyik kedvenc kirándulóhelye. Én mondom, meredeknél-meredekebb hegyoldalakat másztunk meg, de az a csoda és az a kihívás melyet maga a Börzsöny rejt, felülmúlta minden fáradtságunkat, hiszen annyi szépséggel, emlékkel és - ha figyelmesek vagyunk- finomsággal lát el, hogy örök emlékként vackolja be magát a lelkünkbe. Nem véletlenül említettem a finomságokat, ugyanis utunk során volt alkalmunk megkóstolni a vadszederet, a bükk-makk termését valamint a húsos somot (az aztán a csemege). A túráról visszatérve meghallgattuk a 9-es diáktársaink kiselőadásait a Börzsöny számos rejtelméről és Duna-Ipoly Nemzeti Parkunk fontosabb tudnivalóiról. Késő délután pedig kialakultak a vegyes csapatok (az osztályokat összekeverve), akik kézhez kapták az első feladatukat, így egyből nekiláttunk a csapatommal elhelyezni a rovarcsapdákat a patak-, a szállás-, és az erdő közelében. Ahogy közeledett az este a tábortűz melegénél sor került egy közös szalonnasütögetésre. Voltam olyan szerencsés, hogy éjjel még szarvas bőgést is hallhattam. 

   Másnap korán reggel keltünk, hogy rögvest lejegyezhessük a talaj-, levegő- és patakvíz hőmérsékletét valamint a lehulló csapadékmennyiséget (0mm!!), és hogy ellenőrizhessük a rovarcsapdákat. Ezután pedig már nemcsak fizikai, de elméleti - jó értelemben vett - terhelést is kaptunk. Megkezdődtek a 2 csoportos foglalkozások. Körforgás-szerűen, minden csapat minden tanár előadásból tanulhatott. 

   Mi először Bogi néninél jártunk, ahol talaj vizsgálatokat végeztünk, ugyanakkor megvizsgáltuk a patak víz kémiai összetételét, olykor pedig összehasonlítottuk a szálláshelyünkön lévő vízzel. Emellett a kőzet vizsgálatok sem maradhattak el.

    Ezt követően Anikó néni előadásán vehettünk részt, ahol 20 állatrendszertani besorolását csináltuk meg, egy általunk választott rovart mikroszkopikusan vizsgálatunk meg majd lerajzoltuk és elláttuk a külső jellemzőivel, illetve 3 - a területre jellemző - 4 tagú táplálékláncot is alkottunk és szorgosan  lejegyeztünk 10 állatnyomot is, amit a túrák alkalmával láttunk. Továbbá Szilvi néni földrajz tanárnőnk - aki sajnos nem lehetett ott - térképészeti feladatát is sikerült megoldanunk.
    Legvégül pedig Gyula bácsi peripatetikus előadásában vettünk részt. Megnéztük a vízpart jellegzetes növényeit, ahol megkóstoltam az igazán finom madársóskát illetve megfigyeltünk az erdőrész és a réten élő növénycsoportokat.

Ebéd után pedig „kisebb” 8 km-es túrára készültünk, hogy megnézzük a Nógrádi várat. Figyelmeztetnék mindenkit, aki Gyula bácsival készül túrázni az bátran, dobjon a túra tervezett hosszára még 10km-t! A délutáni túránk esti-éjszakai túrába torkollott. Végül egy telefonos lépésszámláló applikáció segítségével (ami kb. 27500 lépést mutatott) kiderült, hogy túránk hossza kb.18 km-re sikeredett. Azt hiszem pont amennyire elfáradtunk pont annyira élveztük ezt az egészet :) Közösen, egy csapatként :) Egy kiadós vacsora és egy kis tábortűz melletti beszélgetés után szinte belezuhantunk az ágyunkba, hogy kipihentek lehessünk a másnap reggeli számonkérésekre.

    Reggel szinte kipattant a szemünk a gyors mérések leolvasása után és reggeli után csapatokba gyűlve szorgosan pótolgattuk az esetleges elmaradásokat és segítetünk, akinek segíteni tudtunk. Közösen tanultuk a növényfelismerést furfangosan találtunk ki szórakoztatóbbnál-szórakoztatóbb módokat, hogyan jegyezzünk meg könnyebben egy-egy növényfajt. Szerencsére a számonkérések mindenkinek jól sikerültek. Igaza volt Anikó néninek, a csoportos tanulás csodákra képes :) Ezután meg lassan elérkezett a búcsú és a pakolás ideje. Indulás előtt még rendeztünk egy csoportos vetélkedőt (TOTÓ a helyi természeti értékekről). Végül mindannyian arra a következtetésre jutottunk, hogy szerencsések vagyunk, mert a legjobb csapattal vehettünk részt az egyik legjobb terepgyakorlaton. Legvégül pedig egy papírra véstük pár szóban azt, ami a legjobban elnyerte a tetszésünket. Maradjon az én titkom, hogy én mit írtam, de egy szót mondhatok.

KÖSZÖNÖM!