„A Nagy Versmondás olyan műfaj, mely visszasegíti az embert a költészet ősi formájához,a hangzó beszédhez, és mindannyiunknak segít újra megtalálni a közös cselekvés örömét. Együtt elmondani egy verset többet jelent, mintha a résztvevők hangjait csupán összegeznénk. Mert a megszülető egyszeri, megismételhetetlen, közös hang élménye valamennyi résztvevőben tovább zeng - akár egy életen keresztül.”
(Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész)
A 12 legszebb magyar vers című kezdeményezést és ezen belül a Nagy Versmondást 2008-ban indította útjára Fűzfa Balázs irodalomtörténész, tankönyvszerző és Jordán Tamás Kossuth-díjas, Prima Primissima-díjas színművész, rendező. A programsorozat célja felhívni a figyelmet a magyar líra gyöngyszemeire, valamint „kísérletet tenni a magyar irodalmi kánon 12 remekművének újraértésére és újraértelmezésére”. Emellett a szervezők nem titkolt szándéka, hogy – mint írták – a résztvevők kulturális élményben gazdagodjanak, az együttes versmondással visszataláljanak az irodalom gyökereihez, ősi formáihoz, a líra szellemi-lelki többletet nyújtó mivoltának megtapasztalásához.
A 12 legszebbnek megválasztott magyar vers: Szeptember végén, Apokrif, Szondi két apródja, Esti kérdés, Levél a hitveshez, Hajnali részegség, Ki viszi át a Szerelmet, Kocsi-út az éjszakában, A közelítő tél, A vén cigány, Eszmélet, Valse triste.
Adorjánné Káldi Boglárka
igazgatóhelyettes
Közös versmondás a Szent István téren
Úgy készültünk erre az eseményre, hogy az irodalomórán elpróbáltuk a Vén cigány című Vörösmarty Mihály verset, amelyet a Szent István téren 1200 diákkal együtt, Jordán Tamás vezetésével, elszavaltunk.
Nagyon jó érzés volt nagy csapatban verset mondani, és szerintünk méltó megemlékezés volt az aradi tizenhárom vértanúról is.
Lengyel Bonita
Kukovecz Aletta
Koller Bence 8.c osztályos tanulók
