2017.április 20-22.-én került megrendezésre a Nobel-díjasok és tehetséges diákok IX. találkozója a Szegedi Tudományegyetem, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont és a Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány közreműködésével.

Csütörtökön a kora délutáni órákban érkeztünk meg Szegedre. Regisztráció után átvettük a névre szóló kártyáinkat, programterveket és elfoglaltuk a szállást a Novotel Hotelben. Délután négy órakor kezdetét vette első programunk, ellátogattunk a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnáziumba, ahol laboratóriumi gyakorlaton vettünk részt. A laborgyakorlat keretein belül sertés szemet, szívet boncoltunk, illetve a tüdő működését is bemutatták nekünk. A szív működését és az ide köthető betegségek súlyosságát ismertették, majd lehetőségünk nyílt a szívkatéter megtekintésére is.

Laborgyakorlat után visszatértünk a hotelba ahol elfogyasztottuk a svédasztalos vacsoránkat, ezt követően szabad program volt. Az esős, hideg időjárással dacolva esernyőkkel felszerelkezve Anikó néni kíséretével elsétáltunk a Szegedi Dómhoz hiszen ahogy Szent-Györgyi Albert is mondta „ A sport nem csak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze”. Pénteken reggeli után a Szegedi Tudományegyetem ösztöndíjas diákjainak előadásait hallgattuk meg. Az angol nyelvű prezentációk bemutatását Fejes Roland, Kiss Liliána, Óvári Tímea és Újházi Mihály bonyolította le. ezt követően városnézésen vettünk részt ahol rengeteg értékes információt kaptunk Szeged városárólegyeteméről és Nobel-díjas tudósáról Szent-Györgyi Albertről. A Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban elfogyasztott szendvics-ebéd után átsétáltunk a József Attila Tanulmányi és Információs Központba ahol Dr. BertSakmann Nobel-díjas fiziológus és Arthur Konnerth előadásán vettünk részt. Este a Szegedi Nemzeti Színházba gálaműsorra mentünk majd a három napos konferenciát lezáró álló fogadáson vehettünk részt. Másnap a programon résztvevő 300 diák és tanáraik hazaindultak.

A konferencián hasznos tudással és különleges élményekkel gazdagodtunk, hiszen az a megtiszteltetés ért minket hogy Nobel-díjas tudósokkal találkozhattunk.

---

Szeged, a biológusok városa

Márciusban Anikó néni, a biológia tanárunk feltette a kérdést: lenne-e kedvetek részt venni egy programon, ahol tudományos előadások és kísérletek lesznek? Ahol Nobel díjas tudósokkal is találkozhatunk? Ahol három nap csak a biológiáról fog szólni? Erre természetesen csak egyféleképpen lehetett válaszolni.

Akkor még nem tudtuk mi vár ránk pontosan, de aztán megérkeztek a részletek is. Amikor először olvastam a programokat már teljesen biztos voltam benne, hogy jó helyre megyünk. Így hát csütörtök reggel bőröndökkel és esernyőkkel felszerelkezve elindultunk. A napfény városába zuhogó esőben érkeztünk meg, de azt hiszem, a hideget és a fáradtságot bőven kárpótolta az a néhány nap, amit ott töltöttünk. Először is beregisztráltuk magunkat, majd átsétáltunk a Novotel szállodába, ahol megkaptuk a szobáinkat és a nagyon profinak látszó névtábláinkat a részletes eseményekkel.

Az első programunk rögtön egy laborgyakorlat volt. Emeletes busszal utaztunk át egy hódmezővásárhelyi iskolába, ahol felvettük a fehér köpenyünket, amitől igazi tudósnak érezhettük magunkat, majd beléphettünk a laborba. Miután megismerkedtünk a tüdő felépítésével és működésével elénk raktak egy-egy sertésszívet. Kettesével, hármasával, a bátrabbak egyedül láttak neki az utasítások alapján a feladatnak. Bejelölgettük a pitvarokat, a kamrákat, és a különböző ereket a szerven majd a belsejét is megnéztük. A biológia tankönyv képei megelevenedtek, és most már sokkal könnyebb elképzelni, hogyhol vannak valójában a billentyűk és zsebek ahol azt az ábrák mutatják.

Péntek délelőtt ösztöndíjas egyetemi hallgatók előadásait hallgathattuk meg, ahol rá kellett döbbennünk, van még hova fejlődnie az angoltudásunknak.De összességében sok mindent megértettünk, és érdekes kutatásokról hallhattunk.Ebéd után folytatódott a nyelvi gyorstalpaló, de ezúttal már Agy-díjas (Brain-Price) szinten. Arthur Konnerth érdekes bár rettentő tömény előadásán vettünk részt, ahol a kutatásai legmélyebb rejtelmeibe is beavatott. Olyan dolgokról mesélt, amiket nem hall mindennap az ember. Szembesülnünk kellett azzal, hogy mennyi mindent kell tanulnunk és nem lesz könnyű. De a tudós motivátsága, ahogyan előadta, amilyen lelkesedéssel beszélt a kísérleteiről, találmányáról mindenért kárpótolt. Engem személy szerint ez motivált a legjobban. Nagyon tetszett Bert Sakmann Nobel díjas tudós hozzállása és HegyiPéternek a tájékiztatója az új oktatási rendszerről.

A záróprogram a Szegedi Nemzeti Szánházban volt, ahol egy fantasztikus néptáncos-éneklős műsor után Berényi Antal fiatal neurobiológus átvehette az idei „Szegedi Nobel díjat". Szerényen megköszönte a díjat és még egy apró jó tanáccsal is ellátta a leendő tudósokat. Kicsit sajnáltam, hogy az ő kutatásáról keveset tudtunk meg, de talán jobb is így, ki tudja mennyi új információt tudtunk volna még befogadni.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, a szállás, az ellátás és a programok is mind szuperek voltak. Sokat tanultunk, de azért közben a várost is megnéztük – szerintem minden út a dómhoz vezet, akár merre indultunk végül ott kötöttünk ki. Sőt, még Szent-Györgyi Albert életébe is bepillanthattunk, egyfantasztikus idegenvezetés során, és láttuk azt a tornyot is, ami alatt kimutatta a C-vitamint.

---

Szeged városának szívembe zárt rejtelme

Történetünk- nem teljes egész - három napot ölel fel, de tartalma és jelentősége egy 11. évfolyamos gimnazista lány számára, annál nagyobb értéket hordoz magában. Köszönöm ezt a pár napot,azoknak akikkel együtt voltam Szegeden. Elsősorban kísérő tanárunknak Anikó néninek, aki lehetővé tette ezt az utazást, valamint a két 11. és két 12. évfolyamos gimnazistatársamnak. Élménybeszámolómat átjárja az ámulattal és csodálattal átszőtt lila köd, mely csillogással tölti el szemem, akárhányszor csak visszagondolok minden egyes percére. Tudom, hogy mindannyiunk számára felejthetetlen volt ez a pár nap.

Utazásunk igazán, április 20-án a Nyugati pályaudvaron beérkező 10:53-as Szegedig közlekedő InterCity-re való felszállás után tudatosul bennem. A 21. kocsi 21-es székében ülve már éreztem, hogy életre szóló élményekkel gazdagodom, de az ottlét eseményei még inkább felül múltak mindenfajta várakozásomat. A szegedi Orvosbiológiai kutatások jövőéért Alapítványnak hála, részese lehettem a Nobel-díjas és tehetséges diákok IX. találkozójának.Érkezésünkkor a 300 diák seregében csak egy voltam a sok közül, de máris elláttak nyakba akasztható névkártyával és a gördülékeny lebonyolítás érdekében a résztvevőket betűvel jelzett csoportokba osztották (mi a D csoportban voltunk). Szállásunk elfoglalása után - mely aNovotel hotelban volt - pedig kezdetét vette az igazi kaland. Ellátogattunk a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnáziumba, ahol a csoportunk egy közös tüdőboncoláson vett rész, utána pedig a sertés szív vagy szem boncolása közül lehetett választani. A mi lelkes csapatunk egybecsengően a szív boncolására tette le a voksát. Egy életre szóló élmény volt! Egyedül vagy kettesével állhattunk neki a pitvarok és kamrák gombostűvel való megjelölésére és „szívkoktélt”is készíthettünk (szívószállal jeleztük, hogy hogyan közelíti meg az egyes üregeket a vér) a játék után, pedig kezdetét vehette az igazi boncolás. Először a jobb szívfélfelnyitását kezdtük meg, azon belül a  jobbpitvartól a jobb kamra végéig ejtettük meg a bemetszést, ezek után pedig alaposabban szemügyre vettük többek között a  szívfélhez tartozó billentyűket (pl. vitorlásbillentyűt). Ezt követően a bal kamra csúcsából kezdtük az ollóval való felvágást egészen a bal pitvarig (az előzővel éppen ellenkezőleg), itt már nehezebb dolgunk volt, ugyanis a kamra megközelítőleg 1-2 cm-es falvastagságú. Végezetül pedig módomban volt megtekinteni a félhold alakú (zsebes) billentyűk egyikét  (valva seu valvulasemilunaris). Este a  6 fős kis csapatunk - széltől, esőtől, hidegtől nem félve - járta be Szegedet a Tisza mentén és annak főterét.  Ez a nap talán véget ért, de tudtam, hogy holnap új nap virrad ránk, a napfény városában.

Április 21-én a reggelim és a kakaó után a hotel konferencia termében 8:30-ra mentorok és  hallgatóik szakmai angol nyelvű előadásaira voltunk hivatalosak. Mondanom sem kell, mekkora motivációt adott ezen kiemelkedő tehetséges hallgatók elődadásainak színvonala és a büszke mentorok látványa. Ezután "pihenésképp"idegenvezető által bemutatott városnézésben vettünk részt. A nagy sétát követően, pedig üres hassal megérkeztünk a Radnóti Miklós Gimnáziumba, ahol egy szendvicsebéddel kedveskedtek a Szent-Györgyi diákoknak (merthogy mi annak számítottunk ).Ebéd után a szabadidőnkben újra visszatértünk Szeged utcáira majd onnan a szállodába visszaérve estélyi ruhát öltve izgatottan vártunk a Nobel-díjas kutatok előadásait. 16:00-kor a József Attila Tanulmányi és Információs Központ Kongresszusi termében találkozhattunk a konferencia tudósokból álló szakmai elnökeivel. Részesei lehettünk Dr. Hegyi Péter inspiráló angol nyelvű előadásának, miszerint, mi is az új oktatási rendszer sikerének  titka. Ezt követően a másik alelnök Dr. BertSakmann tartott felvezető előadást a 2015-ben European Brain Research díjat nyert tudósról, Dr. Arthur Konnerth-ről.Mindezek után, általa egy csodás életpálya gyümölcse kerülhetett megtekintésre a diavetítéseiben, aminek a címe: Imagingcalciuminneurons.És, ha ez még mindig nem lenne elég, este a Szegedi Nemzeti Színház vendégei voltunk egy Gálaműsor és fogadás keretében. Bár tudtam jól, hogy másnap a reggeli után csak a búcsú vár rám Szeged városától, de felemelt fejjel méltán voltam büszke az itt töltött napjaimra!

Végezetül de nem utolsó sorban köszönettel tartozom iskolánk igazgatójának dr. Horváthné dr. Hidegh  Anikó néninek, aki nélkül mindez nem jöhetett volna létre és annak a 4 lánynak, akikkel mindezt megélhettem. Egy örök élménynek lehettünk részesei EGYÜTT.

Végezetül... megtanultam a Szent-Györgyi Talentum-díj 2017-es díjazottjától, hogy a cél érdekében: „Nem kell a tökéletességre törekednünk, csak arra, hogy mindig egy picit jobbak legyünk másoknál!”