Irénke néni és Zoli bácsi köszöntője után Puskás István zenész, díszvendégként meggyújtotta az olimpiai lángot.

Most is, mint minden rendezvényen, mindenki nagyon várta a találkozást, és a közösen átélt eseményeket. A gyerekek baráti párjaikkal teljesítették a kitűzött feladatokat. A program végén átadták egymásnak ajándékaikat. A kicsik rajzokat készítettek, de a nagyok sem jöttek üres kézzel. Egy szelet csoki, egy kis kabala csak jelképes ajándék, de van, aki számára egy örök emlék.

A gimnazista lányok vizsgára készültek, emiatt nem mindenki tudott eljönni a rendezvényre. Bizony volt olyan SNI  tagozatos kislány, aki sírva indult a bevonuláskor, mert pár nélkül maradt. Szerencsére a 8. c osztályban eddig is mindig akadtak lelkes tanulók, akik szívesen beugrottak segíteni, és bárkivel képesek voltak együttműködni. Így történt ez most is:

„Nagyon élveztem ezt a rendezvényt. A barátom egy végtelenül aranyos, életvidám kisfiú volt. Minden egyes játékot kipróbáltunk együtt, a legtöbbnél igazán szép eredmények is születtek. Valójában nem is igazán az eredmény számított, hanem az, hogy boldogan éltük át a játék pillanatait. Volt olyan pálya, amit többször is teljesítettünk. Ahogy közeledett a verseny vége, egyre szomorúbb lettem, mert hamar el kellett búcsúznunk egymástól.”


Rixi néni és Csilla néni ötletes ügyességi feladatokat állított össze. Így lehetett kosárba dobni bekötött szemmel, távol ugrani kalapban, hulahopp karikát pörgetni szoknyában, gólyalábazni gólyacsőrben, sziámi sánta rókát játszani, ugrókötelezni, távgyalogolni, kötelet húzni és a rettenetes akadálypályát teljesíteni.

A derekas küzdelem végére bizony mindenki elfáradt. Jóleső érzés volt Anikó nénitől átvenni az okleveleket, de legjobb volt összegeznünk, hogy ezen a versenyen mindenki győztes lett. Gratulálok!

Minden segítő kollégámnak köszönöm a részvételét és a VSZK vezetőségének köszönöm a helyszín biztosítását!