Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (1817.)


"Fürdő-víz szaporán, - úgymond - és füvek!" Ezeknek
Elszámlálja külön neveket; száz erdei, réti
Dudvák voltak ezek; nyúl-, farkas-, béka-cseresznyék;
Medve-, szamár-, disznó-, eb-, egér-, kutya-, macskatövisek.
Hát még az angyal-, szent- s ördög-gyökerek, (mivel akkor
A füvek neve csak barom, ördög s szent vala; Füvész-
Könyv még nem lévén). Nosza ispán, szolga, poroszló,
Hajdú, kukta, szakács, kertész, szoba-, konyhaleányok,
Béres, strázsa, kocsis, fullajtár, bába, favágó,
Egyszóval minden, valamelyik csak elől vagy utól volt,
Fusson az udvarból a rétre, ligetre, mezőre;
Addig az üstben víz legyen, és hadd égjen alatta.